A vár a Kis-Kárpátok egyik sziklás perermén, stratégiai szempontból kiválló helyen áll. A Dunára néző, impozáns megjelenésű építmény, nagyban meghatározza a főváros egész panorámáját, és Szlovákia, valamint Pozsony történelménem jelentős szimbóluma. A Pozsonyról szóló első írásos említékek a 907-es évekből valók a magyarok és a bajorok közötti háborúval kapcsolatban. A várhegy azonban már a késő kőkorszaktól lakott volt, de első ismert lakói a kelták voltak, akik egy erődített települést építettek itt. Négy évszázadon keresztül itt húzódott a Római Birodalom határa. A 15. század első felében Zsigmond király teljesen átépítette a várat, a nyugati határok megerősítése céljából a husziták elleni harcban. A 16. század közepétől, amikor is Pozsony 200 évre az uralkodók székhelye lett, itt tartották az országgyűés üléseit és a vártoronyban kaptak helyet a koronázási ékszerek is. Mária Terézia uralkodásának idején (1740-1780) a vár jelentősége nagymértékben megnőtt, és a várat előkelő várkastélykomplexummá alakították át. 1961-ben a várat és a várudvart nemzeti kultúrális örökséggé nyilvánították. Jelenleg a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának és a Szlovák Köztársaság elnökének reprezentációs székhelye, valamint egyes részeiben a Szlovák Nemzeti Múzeum kiállításain belül értékes régészeti, történeti és művészeti gyűjtemények láthatók.